Információs technológia

A térbeli fénymodulátor (SLM) lényegében egy dinamikus optikai eszköz, amely képes a fényhullámok amplitúdójának, fázisának vagy polarizációs állapotának térben elosztott modulációjára. Saját fejlesztésű SLM termékeink szilícium alapú folyadékkristályos technológiát alkalmaznak a folyadékkristály-molekulák elrendezésének elektromos jelek segítségével történő szabályozására, így érve el a beeső fényhullámok pontos szabályozását. Ez a precíz szabályozási képesség teszi a térbeli fénymodulátort (SLM) az optikai rendszereken belüli „intelligens vászonná”. Képes a komplex fénytér-eloszlások széles skálájának létrehozására az optikai útvonalon belül.

A térbeli fénymodulátor (SLM) egy dinamikus optikai komponens, amely képes a beeső fény amplitúdójának, fázisának és polarizációs állapotának valós idejű modulálására külső vezérléssel.

Az optikai szóródás egy széles körben elterjedt fizikai jelenség a természetben, és a fényszórás a közegekben lévő fényterjedési útvonalak komplexitásának és térbeli-időbeli inhomogenitásának köszönhető, pl.

Az optikai szálas kommunikációs rendszerben a fizikai jelek segítségével vezérelhető vagy változtatható az optikai vivő amplitúdója, frekvenciája, fázisa, polarizációja és egyéb jellemzői, az optikai moduláció pedig az optikai vivő paramétereinek egyéb jellemzői. Az optikai moduláció szerepe, hogy lehetővé tegye az információk számára, hogy a fényhullám jellemzőit felhasználva nagysebességű feldolgozást és átvitelt érjenek el, és hatékonyan gátolják a külső elektromágneses mezők interferenciáját, így az információ terjedése stabilabb. A sűrű hullámhossz-osztásos multiplexelés (DWDM) technológia széles körű alkalmazásával és a száloptikai átviteli kapacitás hatalmas növekedésével az SDH technológia régóta túlterhelt. A hullámhossz-szelektív kapcsoló (WSS) a multifunkcionális, újrakonfigurálható optikai beszúrás és multiplexelés (ROADM) harmadik generációjának kulcsfontosságú eszköze a dinamikus, teljesen optikai hálózatok következő generációjának megvalósításához. Az elmúlt években az optikai kommunikáció területén működő kutatóintézetek nagy jelentőséget tulajdonítottak ennek, és gyors fejlődésen mentek keresztül.

A mobilkommunikációs üzletág fejlődésével a 6. generációs mobilkommunikációs technológia (6G) a kutatás egyik fő témájává vált. A 6G kommunikációs hálózat nagy átviteli sebességgel, nagy csatornakapacitással, kis átviteli késleltetéssel, magas spektrumhatékonysággal és nagy megbízhatósággal rendelkezik. Ami még fontosabb, a 6G nagyméretű intelligens kapcsolatot valósít meg az emberek és a dolgok között, azaz „minden mélyen összekapcsolódik!”. A 6G kommunikációs hálózat számos kiváló tulajdonságának megvalósítása érdekében a többnyalábos generálás megvalósítása ultra-nagyméretű antennarendszerekkel vált a jelenlegi kutatási fő témává.

Az életben is megfigyelhetők örvényjelenségek, például a víz leeresztésekor keletkező fürdőkádörvények, a hajókról utazás közben leváló nyomörvények, tornádók, tájfunok és az óceáni áramlatok. Az örvényfényt (amely pályamomentumot, OAM) először az optika területén fedezték fel és alkalmazták, azaz örvényfotonok és örvénynyalábok generálására, az örvénynyalábok koncepcióját pedig Coullet és munkatársai vetették fel először 1989-ben. 1922-ben L. Allen és munkatársai elméletileg bizonyították az OAM létezését az örvénynyalábokban, ami a terület világszintű előtérbe helyezte.

A háromdimenziós kijelzőtechnológia fejlődésével a háromdimenziós kijelzőtechnológia kutatása napról napra változik, és az emberek realisztikusabb vizuális élményt szeretnének. Valódi háromdimenziós kijelzőtechnológiaként a holografikus kijelző minden olyan mélységi információt biztosít, amelyre az emberi szemnek szüksége van a háromdimenziós objektumok érzékeléséhez, így kényelmes és realisztikus háromdimenziós vizuális érzéket biztosítva az embereknek. A holografikus technológia széles körben alkalmazható katonai, orvosi, kereskedelmi és egyéb területeken.

A digitális holográfia nagy figyelmet kapott, mivel egyetlen nézőpontból képes 3D-s jeleneteket leképezni. A közvetlen képalkotással összehasonlítva a digitális holográfia egy közvetett, többlépéses képalkotási folyamat, amely magában foglalja a hologramok optikai rögzítését és a numerikus számítógépes rekonstrukciót, széles körű alkalmazási lehetőségeket kínálva a számítógépes képalkotási módszerek, többek között a mélytanulás számára. Az elmúlt években az inkoherens digitális holográfia nagy figyelmet kapott a magas képalkotási felbontása, a szórási zaj és az élhatások hiánya, valamint az alacsony költsége miatt. Jelenleg az inkoherens holográfiát apertúra-képalkotásban, a szuperfelbontású képalkotásban, a nagy mélységélességű képalkotásban és a rácsos fénylemezes mikroképalkotásban alkalmazzák.